Most már 5. hete van suli, tök jó mert együtt lakom Évivel, és jövő 7en szünet, és akkor majd mindenre lesz időm...haha persze gondolom én ezt naivan de mindegy mert legalább az illúziója megvan a dolognak. Este felezőbuli lesz megyünk forgatni, tegnap bent voltam Gergővel a munkahelyén, holnap megyek korrepetálni pénteken megyek táskát venni. Itt maradok a 7végére de majd megyek valamikor haza csak azt nem tudom hogy pontosan melyik napon. Úgy érzem ettől a hónaptól mindennek változnia kell. Kezdem a telefonszámlám leredukálásával majd a tanulás intenzívebbé tételével. Remélem menni fog.
Szombaton Quimby koncerten voltunk Nyusszal ami szerintem nagyon jó volt. Teátrum előadás volt de én nem bántam hogy most az egyszer nem ilyen ugrabugrálós a dolog. Tegnapelőtt pedig megnéztem Évivel a Rekviem egy álomért c filmet. Életem egyik legjobb de egyben legmegrázóbb alkotása. Szerintem zseniális az a film, nagyszerű művészi képekkel, erdeti valósághű godolatokkal. És rádöbbent hogy sosem olyan az élet mint egy pohár tejszínhab. Ugyanakkor mégis valamiért érezhető benne hogy nem ez a hétköznapi nem jár így minden ember, de ha kicsúszik az irányítás a kezünk közül akkor már nemigazán van megállás a lejtőn. Néha én is így érzem hogy megcsúszom és nincsen fék, de hamar rájövök hogy azért én még korántsem szúrtam el az életemet.
Szóval azt hiszem pozitívabb hozzáállásra lesz szükség :)
Csőőőőőőő
