Soha életemben nem gondoltam, hogy egyszer majd blogot fogok írni, mert a naplóírást mindig elég személyesnek tartottam. Remélem nem fognak sokan rátalálni, mert igazából nem szeretném a gondolataimat nagyközönség elé tárni.
Szóval, ma kedves imádott Gergőm (aki mellesleg imád blogokat olvasni:) javaslatára nekiállok én is blogot írni. Kezedem ott hogy fogalmam sincsen hol kezdjem, de talán a legelején.
Ez az év hatalmas fordulópontot hozott az életemben. Talán ezért is pozitív, annak ellenére, hogy a mai napon például legszívesebben már a falnak mentem volna a mondattan tanulás miatt. De a szokásos szörnyű tárgyakon is túl kell lenni. Azt hiszem hagyom is a sulit, az most annyira nem lényeg, mert ezt a félévet kissé elhanyagoltam, de nem bánom, mert kaptam egy csomó nagyszerű élményt helyette :)
Kezdem talán a nyár elejével. Vége lett a vizsgaidőszaknak, hazacuccoltam az utálatraméltó koleszból, és örömmel töltött el, hogy nem kell csinálnom semmit. Igen, kb 2 hétig. Aztán iszonyatos módon elkezdte unatkozni, és nem tudtam magammal mit kezdeni. De ekkor lépett a képbe imádott barátnőm, Eve :) Mivel nyáron is rengeteg időt töltött az albiban Pesten, így elég sokszor felmentem hozzá, elmászkáltunk ide oda. Majd jött a születésnapja, ahol megismerkedtem Károllyal....Akivel nem sokkal később össze is jöttem, de ez a szitu valójában nem volt ilyen egyszerű. Ezt inkább nem részletezném... Én sem vagyok egyszerű eset, ő sem, így valószínűleg emiatt nem passzoltunk annyira, bár arra a nem túl hosszú időre amit együtt töltöttünk, azért kellemesen gondolok vissza. De hagyjuk is most a részleteket, mert ezen kívül persze rengeteg dolog történt még velem, de most inkább arról szeretnék írni aki a legjobb "dolog" az életemben: GERGŐ :)
Gergővel minden csak barátságnak indult, de már az első beszélgetésünk alkalmával éreztem, hogy mennyire hasonlóan gondolkodunk mindenről. Mint utóbb kiderült, ez neki is feltűnt :P. És teázgatni kezdtünk, meg filmezgetni, és szépen lassan beleszerettem, de persze hátravolt a legrosszabb...közölnöm kellett Károllyal, hogy vége.
Gergő minden téren megváltoztatta az életemet, és annyival többnek érzem magam mióta vele vagyok. Soha nem szerettem senkit még ennyire, és soha nem voltam ennyire boldog mint az elmúlt 3 hónapban. Közben pedig annyi minden van, mert keresnünk albit, és utálni fog a régi lakótársam is, de most valahogy mindent sokkal pozitívabban látok. Amit persze ebben a néhány napban sikeresen megcáfoltam mindenki előtt. Na mindegy is, a lényeg, hogy imádom Gergőt, és szeretném ha ez sosem változna meg. Azt hittem, hogy nem létezik hogy valakit ennyire mélyen tud szeretni az ember, de ez bebizonyosodott...
Talán d(i)óhéjban ennyit...persze ez nagyon kevés, mert igazából nem írtam le hogy pontosan hogyan jöttem össze Gergővel, pedig talán az volt a legszebb nap ebben az évben...és egyben a legfárasztóbb is:). Nem beszéltem még a quimby és kowalsky koncertekről, a sörözgetésekről a pestre visszamenetelkről Pestre a végetnemérő hidakon, és a fallabdázásokról sem. Ami késik nem múlik, talán be fogom pótolni. De mára ennyit, mert éppen Vele beszélek...és holnap végre megint láthatom :)
Szóval, ma kedves imádott Gergőm (aki mellesleg imád blogokat olvasni:) javaslatára nekiállok én is blogot írni. Kezedem ott hogy fogalmam sincsen hol kezdjem, de talán a legelején.
Ez az év hatalmas fordulópontot hozott az életemben. Talán ezért is pozitív, annak ellenére, hogy a mai napon például legszívesebben már a falnak mentem volna a mondattan tanulás miatt. De a szokásos szörnyű tárgyakon is túl kell lenni. Azt hiszem hagyom is a sulit, az most annyira nem lényeg, mert ezt a félévet kissé elhanyagoltam, de nem bánom, mert kaptam egy csomó nagyszerű élményt helyette :)
Kezdem talán a nyár elejével. Vége lett a vizsgaidőszaknak, hazacuccoltam az utálatraméltó koleszból, és örömmel töltött el, hogy nem kell csinálnom semmit. Igen, kb 2 hétig. Aztán iszonyatos módon elkezdte unatkozni, és nem tudtam magammal mit kezdeni. De ekkor lépett a képbe imádott barátnőm, Eve :) Mivel nyáron is rengeteg időt töltött az albiban Pesten, így elég sokszor felmentem hozzá, elmászkáltunk ide oda. Majd jött a születésnapja, ahol megismerkedtem Károllyal....Akivel nem sokkal később össze is jöttem, de ez a szitu valójában nem volt ilyen egyszerű. Ezt inkább nem részletezném... Én sem vagyok egyszerű eset, ő sem, így valószínűleg emiatt nem passzoltunk annyira, bár arra a nem túl hosszú időre amit együtt töltöttünk, azért kellemesen gondolok vissza. De hagyjuk is most a részleteket, mert ezen kívül persze rengeteg dolog történt még velem, de most inkább arról szeretnék írni aki a legjobb "dolog" az életemben: GERGŐ :)
Gergővel minden csak barátságnak indult, de már az első beszélgetésünk alkalmával éreztem, hogy mennyire hasonlóan gondolkodunk mindenről. Mint utóbb kiderült, ez neki is feltűnt :P. És teázgatni kezdtünk, meg filmezgetni, és szépen lassan beleszerettem, de persze hátravolt a legrosszabb...közölnöm kellett Károllyal, hogy vége.
Gergő minden téren megváltoztatta az életemet, és annyival többnek érzem magam mióta vele vagyok. Soha nem szerettem senkit még ennyire, és soha nem voltam ennyire boldog mint az elmúlt 3 hónapban. Közben pedig annyi minden van, mert keresnünk albit, és utálni fog a régi lakótársam is, de most valahogy mindent sokkal pozitívabban látok. Amit persze ebben a néhány napban sikeresen megcáfoltam mindenki előtt. Na mindegy is, a lényeg, hogy imádom Gergőt, és szeretném ha ez sosem változna meg. Azt hittem, hogy nem létezik hogy valakit ennyire mélyen tud szeretni az ember, de ez bebizonyosodott...
Talán d(i)óhéjban ennyit...persze ez nagyon kevés, mert igazából nem írtam le hogy pontosan hogyan jöttem össze Gergővel, pedig talán az volt a legszebb nap ebben az évben...és egyben a legfárasztóbb is:). Nem beszéltem még a quimby és kowalsky koncertekről, a sörözgetésekről a pestre visszamenetelkről Pestre a végetnemérő hidakon, és a fallabdázásokról sem. Ami késik nem múlik, talán be fogom pótolni. De mára ennyit, mert éppen Vele beszélek...és holnap végre megint láthatom :)
