Az igazság az, hogy még mindig úgy érzem, hogy annyira korlátozva vagyunk mi emberek, hogy ez már zavaró. Néha olyan jó lenne tök függetlennek lenni, vagy elmenekülni egy lakatlan szigetre. Az lenne a nyerő...Persze mivel a nyár és a tél közötti időszakokat szeretem (tavasz, ősz) ezért a sziget 45 fokos hőségét biztos utálnám, de amilyen hideg van most, nekem már mindegy. Amúgy is kissé kilátástalan a szitu, most mindenkinek minden összejött, de hát muszáj lesz újra nekilendülni mindennek, és optimistábban látni a világot. Elfelejtettem, hogy mennyi apró szépség, öröm van a világon, amiknek örülni kell, amiket meg kell tudni látni, mert különben elveszünk a hétköznapok monotóniájában, és belekerülünk a mókuskerékbe. Ezt mindenképpen szeretném elkerülni, mert éltem már benne, és jó volt kiszabadulni. Néha bele kell kicsit jobban gondolni abba, hogy fontos és csodálatos minden perc, amit eltölthetünk a földön, és tuti biztos vagyok benne, hogy a legtöbb ember aki a saját életének rabja és ki akar szabadulni belőle, akkor jön rá hogy mit rontott el, mikor már késő. Ott van Coelho könyve a Veronika meg akar halni. Az egyik legelgondolkodtatóbb könyv amit életemben olvastam. És igazából nekem sosem fordult meg a fejemben ez a gondolat, de teljesen megértettem a lányt, mert belefáradt hogy ugyanazt csinálja. Pedig fiatal volt, kb annyi idős mint én. Nem tenném meg amit ő tett, de nem ítélem el. És persze ott a könyv vége...de azt most hagyjuk mert megígértem Valakinek hogy kölcsönadom olvasni:D
Most neki kell állnom tanulni, de ezt a témát biztosan fejtegetem még majd. Csak holnapután vizsga, aminek sikerülnie kell. Úgyhogy folyt köv.
Most neki kell állnom tanulni, de ezt a témát biztosan fejtegetem még majd. Csak holnapután vizsga, aminek sikerülnie kell. Úgyhogy folyt köv.
