Végre március van. Bár az idő még némileg hűvös, és azt hallottam, hogy havazhat is mostanában, azért sebaj, az illúzió legalább megvan hogy itt a tavasz. Az előző hosszab légvételű bejegyzésem kissé komorrá és szókimondóvá sikeredett, és a ki kéne mondani idea nem is nagyon változott bennem, de az az igazság, hogy ez nem ilyen egyszerű. Aki megsértődik rajta, hogy elmondod neki amit valójában gondolsz, az nem is volt igazi barát? Nem tudom, és most azt hiszem nem is fogok sokat ezen töprengeni, de a lényeg az, hogy nem igazán lehet az embereknek jót tenni. Néha azt veszem észre, hogy már inkább magamat próbálom nem emlékeztetni az ilyen dolgokra, és azt mondani: Hagyd a fenébe, nem éri meg! De ez nem megoldás, mert attól még bennem marad az a tüske, és ha előkerül a téma úgy terjed szét bennem, mint valami méreg ami a megemelkedett vérnyomás hatására gorsabban áramlik a testben. És fáj, nagyon.
Na mindegy most inkább olvasgatok mondattant, aztán megyek Gergővel fallabdázni, aztán este meg jó lenne filmezni hárman:D Jó Évivel lakni, és remélem nem fog változni semmi. Már kezd elegem lenni abból, hogy tönkremennek emberi kapcsolatok hülyeségek miatt.
Majd később folytatom.
Bye:)
Na mindegy most inkább olvasgatok mondattant, aztán megyek Gergővel fallabdázni, aztán este meg jó lenne filmezni hárman:D Jó Évivel lakni, és remélem nem fog változni semmi. Már kezd elegem lenni abból, hogy tönkremennek emberi kapcsolatok hülyeségek miatt.
Majd később folytatom.
Bye:)
