Annyira hihetetlen, de már megint sikerült kiborulnom. Annyira rossz ez az egész, mert sosem értem igazán mi a baj. Nem tudom mi a baj velem amiért úgy érzem nem találom a helyemet az életemben. Hiszen minden olyan szép, itt van Gergő akit imádok és akit soha nem fogok elhagyni, Évivel lakom, ő a legjobb barátnőm, szeret a családom, de mégis úgy érzem, hogy talán Évi és Gergő az a két ember, aki valójában ismer, és akik előtt sosem kell színlelnem. És mindenki más csak egyfajta látszat...a többi emberrel csak látszat kapcsolatom van. És az életem is egy nagy látszat. Eltekintve tőlük, senki nem látja hogy mi az amit érzek. Ez baromira zavar, mert azt érzem nem vagyok őszinte az emberekkel, mert bebeszélem magamnak azt, hogy nem lehet mindent kimondani. Nem is lehet, de olyan érzésem van hogy én már túlestem a ló túloldalára, és tudom hogy amiből konfliktus lehet azt még véletlenül sem említem meg. Szóba sem hozom, és ez lassan felgyűlik, és nem tudom miért van az hogy én nem élhetem felhőtlenül az életemet, mindig van valami, ami egy shadow on the sun, de lehet hogy ezt én teremtem meg magam köré, és én okozom az egészet, és már azt sem tudom mi lenne a legjobb. Úgy érzem mintha valami ördögi körbe kerültem volna bele. És most Ákos legjobb dalszövege:
Hello, hello, újra itt vagyok,Vissza kellett jönnöm hozzád, és lehet, hogy maradok.
Tudom, tudom, nem láttál rég,
Bármit is mondasz, szemedben a megértés tüze ég.
Én szóra váltanám a gondolatot, de félek, hogy nem érdekel,
Sajnos nem állnak össze a mondatok,
Én nem ide jöttem, nem ezt akartam,
Reményt kaptam csak az útra, én az örök átutazó,
azt, hogy minden bűnöm megbocsátható.
Hello, hello, nem tűntem el,
Csak egy távoli bolygón jártam lehunyt szemekkel.
De kinyílt lassan a szem,
Most is rád ragyog,
Könny reszket benne,
Mert látom, hogy vak vagyok.
Én szóra váltanám a gondolatot, de félek, hogy nem érdekel,
Sajnos nem állnak össze a mondatok,
Én nem ide jöttem, nem ezt akartam,
Reményt kaptam csak az útra, én az örök átutazó,
azt, hogy minden bűnöm megbocsátható.
Hiszen minden bűnöm megbocsátható...
Hello, hello, én a régi vagyok,
Tévedésből jöttem a földre, és félek, hogy itt ragadok!
Hiszed, vagy nem, egyszer hazajutok,
Nem látsz majd többé, hiányozni fogok...
Én szóra váltanám a gondolatot, de félek, hogy nem érdekel,
Sajnos nem állnak össze a mondatok,
Én nem ide jöttem, nem ezt akartam,
Reményt kaptam csak az útra, én az örök átutazó,
Azt, hogy minden bűnöm megbocsátható.
Ez most nagyon tükrözi a lelkiállapotomat. Labilis vagyok és folyton rámjön ez a sírás és elegem van mert jól akaorm magam érezni a bőrömben, mert végre lehetne, de most nem a külsőm miatt nem lehet, most belül van a baj......
