My life with me

Most itthon vagyok, egészen péntekig, holnap meg elvileg jön Erika, jó lesz vele talcsizni, már régen láttam. Szegény lassan megint kezdhet tanulni majd mert lesz még egy vizsgája. Holnap délután fogorvoshoz is kéne mennem, remélem rendel, akkor megcsiáltatom az egyiket legalább :P. Pénteken meg majd vissza, és hétvégén lehet hogy sikerül, hosszú hónapok óta megint elmenni fallabdázni.  Jó lenne, hiányzik, mert nagyon jó kis sport szerintem.De hétvégén ketten leszünk Nyusszal, szívesen aludnék is, de az a  baj h nagyon rászoktam a korán kelésre. Na mindegy majd meglátjuk. Most befejezem mert megyek anyuért melóba. majd később folyt.

Furcsa, hogy mindig olyankor kezdenek érdekes, kifejtésre váró gondolatok kavarogni a fejemben, amikor nem vagyok sem net közelben, és a toll meg a papír sem alkalmazható...séta közben. Ilyenkor számtalan kis gondolatmenet suhan át az agyamon, megannyi kis szántást hagyva maga mögött, amik aztán nem építik az agysejtjeimet, hanem inkább rombolják:)

Különös, hogy mindig azt gondolja az ember, hogy képes lesz felülkerekedni azon a normán, vagy sablonon, amit maga előtt lát, és hogy megvalósíthatja azt az életformát, amit egyszer elképzel magának. De szerintem ez nem megy...vagy akinek sikerül, egy idő után azt kezdi mindenki különcnek tartani, még az is, aki egykor ugyanezt választotta volna. Ha van bátorságod, meg tudod csinálni....hát igen, de nem csak ettől függ. Hiába próbálnánk felhőtlen életet élni, mindig jön valami, amitől nem lehetsz csak szimplán BOLDOG. Miért? Egy idő után mindenki rájön, hogyha boldognak is hitte magát, igazából egyáltalán nem az? Sokszor találkozom emberekkel, akik elhitetik magukkal, hogy az életük már szebb nem is lehetne, de aztán mélyen a szemükbe nézve azért meglátom, mi is az igazság. Elrejtik, takargatják mindenki előtt, magukat is becsapják. Nem jó ez így. Meg különben is, honnan tudhatja az ember, hogy valóban teljes mértékig boldog-e? Én például most boldog vagyok, meg mostanában úgy általában, de mindg jön valami, ami egy pici árnyékot vet erre, és akkor valószínűleg már nem vagyok 100%-osan boldog, ugyebár. 

Fura dolog az élet. Annyi minden van amit az ember ki szeretne mondani másoknak, többek között ezt is szívesen megkérdezném, de nem lehet. Egy általános iskolai osztálytársam mostanában nem nagyon válaszol semmilyen üzenetemre. Kérdés, miért? Hát mondtam neki valami olyat, hogy ne várja hogy a szájába repüljön a sült galamb...hát így legyen az ember őszinte...

folyt köv később... 

 ...akkor kéne strandolni, de én nem szeretek, szóval így Moirával és a többiekkel mentünk ma bizsuboltba, vásároltunk sok kis fülbevalócskát és ilyesmit. Utána meg találkoztam Emesével is, és jót beszélgettünk. majd pedig nem volt semmi különös. Most igazából csal azért írok mert Nyuszi éppen zuhanyzik és gondoltam elfoglalom magam akkor valamivel, de majd holnap valami egetrengetőt is akarok bejegyezni, mert az jó.Ma azon gondolkodtam, hogy a don't worry be happy életfelfogás szerint fogok élni, de nem tudom, hogy kivitelezhető-e. Remek lenne, mert akkor nem aggódnék folyton minden hülyeségen. Na de most nagyon fáradt vagyok, írni sem tudok már rendesen, úgyhogy holnap folytatom...

 Jajj, a mai nagyon jó nap volt, végre megszabadultam az indexemtől is, lezuhant egy nagy ládába :) Aztán megvártam Renit, aki hősiesen küzdött a személyközi és csoportkomm uv-n, és szerencsére 4est kapott úgyhogy megérte :) Utána könyvesboltoztunk, majd kajáltunk, meg elmentem vele hozzájuk, vagyis a nagynénjéhez, akinél lakott, és ott voltunk egy kicsit. Nagyon ari kis lakás, én is akajok egy ilyet :)

Negyed öt körül kimentünk a keletibe, elkísértem, majd hazament Siófokra. Én meg vissza az albiba, majd megjött Nyusz is, és ház simsestünk egy kicsit, és most vizipipázni fogunk, úgyhogy megyek is :)

Bye:)

  Igen erősen úgy fest, hogy lassan tényleg nyár van...de remélem jövő héttől dolgozhatok majd, és akkor nem fogom olyan erősen:) érezni ezt. Leaglábbis jó lenne már tevékenykedni valami nem tanulást :). Gondolom érdekes lesz ez a nyár, mivel ugyebár a társaság igencsak megmaradt,de nem tudom, hogy mi lesz Vele. Lehet hogy nem is nagyon lesz Pesten, de akkor is. Mégiscsak egy körben mozogtunk, meg ilyesmi, mióta megisertem ezeket az embereket, meg is kedveltem nagy részüket, szóval nem tudom...majd lesz valami. Persze nem jó így mert most nem is tudom mi a helyzet, meg hogy miért volt ideges akkor szombaton mikor átmentünk pakolni...én mondtam neki, hogy változni akarok, de nem tudom, hogy ez mennyire lesz gyorsan kivitelezhető. Mindenesetre nem érzem azt, hogy azért a többi barátom vagy hát olyan ember akivel jóban vagyok, az elfordulna tőlem, mert mindenki éli a maga életét, és amikor éppen úgy alakul összefúj a szél. Persze igaza volt dolgokban amit mondtam is neki, mert tényleg csúnyán viselkedtem, de még ő mondta hogy hagyjuk a múltat, és inkább a jövővel foglalkozzunk. Na mindegy annyira felesleges egyébként ezen tépnem magam, és igazából szívesen megkérdezném, hogy most mi a szitu, de nem megy. Úgy érzem akkor meg kéne hunyászkodnom, és nem akarok megint "behódolni". Amiért úgy éreztem hogy bocsánatot kell kérnem, azért bocsánatot kértem....de másért nem érzem hogy kéne. That's it. Azt hiszem most ennél többet nem tehetek. Szóra váltanám a gondolatot...de azt hiszem ezt már írtam egyszer, és nem kenyereme az önismétlés (de igen csak ez volt vmi filmben és olyan jól hangzik:)

Biza, ez van rájöttem, hogy annyi dolgom lenne mint a szemét, de most olyan jó msnezni, meg arni a blogba. Aztán remélem jövő héttől meló...:D:D szeretném, mert nem kenyerem az unatkozás (megint hazudtam, bár igazán nem szeretek, de szoktam). De ma még mosnom kell meg takkerolni, mire hazajön a Nyuszim, szóval nem szabad itt kockulni nagyon sokáig :D. De még filmet is akarok nézni, meg ilyesmi... Úgyhogy megyek is.

Aloha!

 Ma visszajöttem Pestre, hoztunk egy-két dolgot is, aztán jövő héten felkerül már a tv is. Most van net, de nem akarok annyit kockulni, nem túl jó, ha az ember totál függő lesz, úgyhogy leszokóban vagyok :). De azért a blogba fogok írkálni. Most nem is nagyon van mit leírnom, majd holnap folytatom, napközben úgyis egyedül leszek. Ja de sikerült a klassz magyarom :):):)

 Megint péntek van, és most újra van netünk, szóval tudok írni a blogba :). Elméletileg túl vagyok már minden vizsgán, de gyakorlatilag még van egy szóbeli-kérdezgetős uráli jegybeírásom, meg remélem nem, de lehet h egy klassz magyar uv-m (neeee kérlek neeee). Így állok hát, és már beköltöztünk az új albiba, szóval nagyon zsír minden, már csak egy-két dízsítő csecsebecse hiányzik és teljes lesz a lakás :)

Jó volt, tegnap Renivel kajáltunk, meg beszélgettünk egy csomót, aztán megbeszéltük, ha nem sikerült a klassz magyar akkor együtt tanulunk majd rá.

Mellesleg most olvasom hogy már operával is műkszik a blog, és nagyon örülök neki, mert arról sosem volt okés. Megyek holnap home, aztán majd vissza vasárnap, meg ma elméletileg jön Dia, de kicsit unom a búrám, mert nincs most túl sok cuccom itt, mármint könyvek vagy ilyesmi, meg nagyon írni sincs kedvem, szóval majd folytatom valamikor.

Bye

 Hú ma tök jó volt, bár reggel vizsgáztam, kiderült, hogy 3/4ed lett az uráli vizsgám, aztán Dórival elmentünk kajálni, meg fagyiztunk, meg dumáltunk sokat. Utána elmentem Nyusz elé, és most majd megyünk tankcsapdára, Moirával meg Andival, csak még nem tudom mikor tali, mert Nyuszi nagyon befáradt, úgyhogy ez még kiderül. És holnap megyünk kulcsért, aztán össze is kéne pakolászni kicsit mert vasárnap délelőtt költözöm, aztán ott fogok lakni :):) Hát végülis Nyusz is, mert ő is átcuccol. Alig várom. Na jól van most megyek is, és felkeltem, vagy valami :)

...azt totál elfelejtettem, hogy sikerült az alapvizsgám :) Hö, ez azért nagy szó, ahhoz képest, hogy egy rakat angolos embert megvágtak már az írásbeli, use of english résznél. Úgyhogy sirály, és Edinek is sikerült, így nagyon jó mindkettőnknek. És ennyi mert az operát nem nagyon szereti a blog.hu :)

 Hát szerencsére sikerült megint eljutnunk addig, ahová a gimiben is...megint én lettem az egoista, aki csak olyan dolgokat csinál, ami neki jó, de azt nem veszi figyelembe, hogy másnak jó lehet az is amihez neki nincsen kedve. Igazából most gondolkodtam és ez tényleg egoizmus? Akkor szerintem a legtöbb ember egoista....azt hiszem túl naiv vagyok, mert a legtöbb ember tényleg egoista, de ez most nem is számít, mert tudom, hogy én is az vagyok, de nem tudom már megint(!!) hogy miért kéne nekem olyan dogokat csinálnom ami nekem nem jó. Nem arra gondolok, hogy miért nem hívtam el többször valahová, mert az valóban jogos, én is elhanyagoltam ezeket a kérdéseket, ő is bevallotta, hogy sokszor nem is volt rá ideje, de azért jólesett volna neki, ha megkérdezem. OKé, tiszta sor, de nem is ezekre gondolok, hanem pl erre a hétre, meg az előzőre, miért kellene nekem ott lenni az albiban ha nem érzem már jól ott magam? És most egyébként sincsen az hogy na akkor ugorjunk el teázni egyet, mert tanulni kell mint állat. Én is a vizsgákkal voltam elfoglalva, meg ő is. Nwm gondoltam, hogy ha kicsit kedvetlenebb vagyok a kelleténél, akkor azt hiszi hogy utálom. Magamra vagyok mérges nem rá, igazából a tegnapi szarság is azért volt, mert ideges lettem, hogy nem tudtam megfogalmazni, mit érzek, mit gondolok. Változtatni akarok néhány dolgon, de azért nem vagyok akkora szemét alak szerintem mint amilyennek elmondott. Lehet hogy ezen a héten szemét módon viselkedtem vele, de nekem is lehet rossz hangulatom, és sajnálom is hogy így alakult, de most hagynom kell, érzem hogy ezt most tényleg az időre kell bízni, mert nem biztos hogy jó ha most együtt vagyunk. Egyébként meg várom már  a szombatot meg a vasárnapot, meg hogy a jövő héten már ott leszek, és sajnálom, hogy Nyusz nem tudja teljesen otthagyni az albit, de azért remélem tényleg csak zuhni jár majd haza. Igazából most is szemétnek érzem magam, akkor ennyi erővel emiatt is egoista vagyok, mert én eljövök. De megtehetem, sajnos Nyusz még nem léphet le végleg, de nem szeretném, hogy ebből az legyen hogy nem érzi majd otthon magát, mert akkor nem tudom elbújdosom valahová jó messzire, hogy senkit ne bántsak már az egoizmusommal. Egyébként fura, de senki más nem mondta még ezt nekem, csak ő. Tényleg ennyire durván tolom? De akkor miért nem szólnak mások is? Ha megbántok vele másokat akkor miért nem mondják? Tudom, nekem kéne rájönnöm, de én nem éreztem magamon, hogy ennyire önző lennék. Bevallom, hogy sokszor észrevettem már, de azért nem gondoltam, hogy ennyire durva a helyzet. Vagy ezt csak ő látja ennyire durvának? Valaki help, mert megveszek attól, hogy nem tudom magamról eldönteni, hogy mi a sztájsz. ÁÁÁÁÁÁÁÁ.

Na asszem lelépek egyet sétálni aztán elmegyek Nyusz elé. Ki kell szellőztetnem a fejem, emrt már a könyv minden lapján is azt olvastam hogy ne légy önző. Meg fogok őrülni, úgyhogy tiplizek is. Majd folyt köv.

 Miért van az, hogy annyira bonyolult az élet egyes emberekkel, hogy az már extra kivitelezhetetlen számba megy? Miért érzik azt egyesek, hogy mindig, minden esetben nekik van igazuk? Én meg csak legyek az a fél, aki lenyel mindent, és magára vállal, még ha nem is úgy érez--> ebből is következik, hogy egy barom vagyok, nagy BÉ-vel. Állítom, én vagyok a földkerekségen az egyetlen, aki ha kicsesznek vele, még akkor is bocsánatot kér. Honnan örököltem én ezt a "remek" tulajdonságot? Ki kellene állni magamért, ehelyett, sosem jut eszembe semmi, amikor ott vagyok, hogy na nesze, mikrofon a kézbe, beszélj már ember. Ennél jobban jelen pillanataimban semmi nem bosszant. Akkora szerencsétlen idiótának érzem magam. És ez nem is fog változni addig, amíg nem tudok túljutni a stressz-helyzet okozta szóelakadásomon. Ilyenkor annyira nagyon ideges leszek, hogy konkrétan semmi nem jut az eszembe. Elmegyek valami karrier tanácsadóhoz, vagy stressz leküzdő tanfolyamra esküszöm. Mérges is vagyok magamra, de akárhány alkalommal megfogadom, hogy na most akkor megmondom a véleményemet, nem megy. Kezdenem kell ezzel valamit, mert meg fogok tőlem őrülni...

Ja a másik meg, hogy valószínűleg alkalmatlan vagyok barátnak, és baráttal való együttlakásra is, mert ezt bármikor kipróbálom, nem jön össze. De nem is akarok most ezen aggódni, mert ha Nyusszal sem jön össze, akkor biztos száműzöm magaam Bhutánba. Nem tudom: velem van a baj? Valószínűleg, de miért nem tudnak engem is elfogadni? Pontosan Ő mondta azt, hogy ha valaki szeret, akkor elfogad olyannak amilyen vagy, na meg hát ha tudod te is hogy változnod kell, és meg is akarod tenni, akkor megvárja azt, hogy megtedd. Tudom, hogy hibáztam, de gyűlölm, ha valaki beleszól az életembe, és nem tudom, miért ne lehetne esetleg azt elfogadni, hogy ha én hívtam Őt el valahová, akkor Ő nem jött, de ha éppen valamiért nem értem rá, Ő pont akkor hívott. Így alakult, sajnálom, de nem tudok teljesen elsuhanni afölött, hogy ez neki akkora problémát jelentett. Én is voltam egyedül, és nem vártam el tőle, hogy otthon üljön, nem is értem igazán, mi volt a baj. Nem normális az ha imádod a pasid, akkor ő a legfontosabb? Ha együtt lakunk majd úgysem kell majd mindig egymáshoz rohangálnunk, ő miért nem tudta ezt elfogadni? Én elfogadtam mikor lemondott találkát, mert Csongival volt, meg mikor Istivel, de ezeket már nagyban elfelejtette. Azt hiszem, én most nem tudom megfogalmazni mit érzek, talán majd egy kis idő múlva...talán az idő megoldja (tudom hogy ez nagyon klisé, de akkor is). Most nem vagyok kompatibilis értelmes mondatok megfogalmazására. Szóra váltanám a gondolatot, de most nem megy, nem lesz értelmes....This is lájf...sucks...fuck

 Igen, végre sikerült elmenni és megnézni ezt a csodás alapművet, amit minden sorozat-rajongónak látnia kell :). Igazából olyan tipikus csajos film, amiben azért helyet kapnak a pasik is. Nem rossz, nekem tetszett, bár a vége túl jól sikerült ahhoz, hogy igaz legyen...de tudjuk is, hogy nem az. Ugyanakkor, a kérdésem az: lehetne igaz? Előfordulhat, hogy van két ember, akiket egymásnak teremtett a sors, de valami mindig szétválasztja őket...a végén azonban egymásra találnak, örökre. Ez nagyon szépen és romantikusan hangzik, de lehet-e igaz? És honnan tudjuk, hogy ki az IGAZI? A Nagy Ő. Olyan bonyolult kérdések ezek, és szerintem nincs is rájuk válasz igazán, mert az ember talán érzi, hogy megtalálta az igazit, hogy ő az akire egész életében várt, és nem is kell neki senki más, vele akarja leélni az életét. Csak sokszor a gondok, meg a hétköznapi dolgok annyira befásulttá teszik az embereket, hogy már nem is látnak túl azon, hogy dolgzoni mennek, utána haza, a feleség főz, gyereket nevel, a férj pedig igazából nem is tudom, hazaesik este, és örül, hogy túlélte a napot. Jó persze ez nem általánosítás, de azért be kell látnunk vannak hasonló sztereotípiák, amiken túl kellene lépnünk.  Na mindegy is, de én nem akarok ilyen lenni, csak félő, hogy a legtöbb ember ilyenné válik, és elveszíti az identitását.

Most viszont azt hiszem megyek és hasznosítom magam, mert nem szeretnék egész  nap semmittéve üldögélni. Csak ne lenne ennyire meleg, mert az nagyban csökkenti a teljesítő képességemet. Bár vicces, hogy már megint mászhatok el a Mester utcába és vissza, és körülbelül meg fogok halni, mire visszaérek, és átkozni fogom a percet, amikor nem mondtam hogy már mostantól odaköltöznék az új albiba :P. Bár szívem szerint azonnal csomagolnék ha lehetne. A fütyi kivan már ettől a mászkálósditól, még jó, hogy pénteken már csak egy nagyon lájtos, és nem túl sok, csupán 0 kreditet érő tárgyból lesz vizsgám, amire nem szándékozom túl sok időt elpazarolni. Így pazarolhatom az időt a mászkálásra :P Amit szívből gyűlölök már. De nemsokára vége, kitartás nekem, és már csak egy fontos vizsgám lesz ezen a 0-ás cuccon kívül...legalábbis remélem. A tegnapi világirodalom nem sikerült túl jól, hála a melegnek, meg a női szerencsétlen sorsnak. Csak legyen meg basszus, és akkor elmegyek gyónni :) Na jó lehet hogy azt most kihagyom, de majd egyszer....talán, vagy lehet hogy inkább nem...mindegy, csak sikerüljön, mert nincs kedvem uv-zni. Túl meleg van, francba a sok hülye idiótával akik szennyezik a környezetet...mint én is aki itt fogyasztom az áramot, úgyhogy le is kattanook innen, és megyek porszívózni mert elég nagy rendetlenség van, vagyis pormacskák egész bandája lepte el a padlót, és most kiírtom őket egytől-egyig :)

Carry Bradshaw knows sex (and isn't afraid to ask)

  Hát igen, ismételten beköszöntött a várva-várt vizsgaidőszak néhány héttel ezelőtt. Már túl is vagyok kettőn, és még lesz 3, szóval azért nem olyan rossz a helyzet, de nem is jó :). Még hátra van a neheze, a klassz magyar, amitől rettegek. Azt hiszem egyébként minden rendben van, remélem az új albérletünkkel is, ahová ha minden jól megy a hétvégén át is cuccolok, meg Nyusz is átviszi néhány cuccát. Ott szeretnék már tartani, hogy ott lakunk és minden hepi :)

Illetve a másik dolog amit nagyon szeretnék, hogy legyen vége ennek a szar időszaknak, amikor mindenki egy merő idegbetegség. Egyébként tök jó volt múlt héten szombaton, a belvárosi napokon ott voltunk a Quimby koncerten, Nyusz, Moira meg én, aztán hozzánk csapódott egy srác, akit Moira ismer. Elmásztunk a gödörhöz, és a "medencénél" iszogattunk. Vasárnap meg votunk a ládaderbin, ami vicces is volt, meleg is volt, meg aztán kissé szarul végződött néhány ember számára:P, de szerencsére nem mi voltunk azok. Most szombaton meg felmentünk a Gellért-hegyre, és iszogattunk, meg nekiállt szakadni az eső mocskosul, de aztán jól kifogtunk rajta, mert nem nagyon érdekelt már egyikünket sem, hogy ronggyá ázunk. Így kell jól megszívatni az esőt :):), na mindegy ez most csak jön belőlem, mert kissé padlóra küldött a mai uráli vizsga, amit pofátlan, arcátlan, galád, szemét disznó módon végig puskáztam, mint ahogy még soha életemben egyetlen vizsgát sem. Azt hiszem rá fogok szokni ott, ahol kell, mert iszony vicces dolog, csak legyen olyan a tanár, mint itt. Hát ez a nagy helyzet, meg kell valahogy élni ezen a kis kedves egyetemen, ahol nagyon nagyon szeretik nem tájékoztatni az embert semmiről. Éppen böngészem nagyban az elte honlapját, és mit látok?...hát azt, hogy sokkal több lehetőséged van ott a magyar szakkal, mint a pázmányon, és esetleg még azt sem érzed majd a diplomád után, hogy  kitörölheted vele a segged. Hát nehéz idők járnak a bölcsészekre, nincsen kereslet rájuk, de akkor nem értem, miért nem szüneteltetik a felvételt egy-két szakra, ahol egyébként is túlképzés van már. És érezzem magam rosszul, hogy nem értek máshoz, mint ehhez...ehhez sem, de az más kérdés:). Mondjuk ehhez nincs is mit érteni, csak tanulni kéne...de azzal nincs is gond, csak az olvasás nem fekszik ebben a félévben.

Na mindegy is nem szenvedek itt tovább, inkább megyek és ledőlök, mert holnap kb hajnalban kelek, olyan korán, hogy szinte el sem alszom, már nyithatom ki a szemem :) És mehetek a jó kis gyors hetessel a ferenciekre, és a nyugatiba a vonatra....VIZSGÁZNI :):)ÉLJEN A VIZSGAIDŐSZAK :)

  However the weather is pretty nice, unfortunately I do not have much time to make trips, but I really would. I feel quite well and a lot of good things happened to me recently. I can't start at the beginning so it will be a great chaos...we all "know my name is the Lord and I lay my vegance upon thee"...it is a classical I couldn't miss it :) Chaos is ot as bad as if I write nothing.

We had a great time at home in Tatabánya with my little bunny and Eve Zsanka ad me learned together. Bunny and I went to Quimby in Budaörsi napok, and after that we went to Pilisi Majális where Quimby also appeared. After that I was invited to Gergő's brother's ballagás, where I felt well and on Sunday we visited ZP where NOTHING happened :P :P Do not say a word if you know something about that night...:)

So that is it. It seems I won't fail from mondattan again happily and I feel rather good.

Life is gooooood!!!!!!!! Always look on the bright side of life :):) Feel the joy of being alive!!!

BYE!!!! ::) ::::))))

Most már 5. hete van suli, tök jó mert együtt lakom Évivel, és jövő 7en szünet, és akkor majd mindenre lesz időm...haha persze gondolom én ezt naivan de mindegy mert legalább az illúziója megvan a dolognak. Este felezőbuli lesz megyünk forgatni, tegnap bent voltam Gergővel a munkahelyén, holnap megyek korrepetálni pénteken megyek táskát venni. Itt maradok a 7végére de majd megyek valamikor haza csak azt nem tudom hogy pontosan melyik napon. Úgy érzem ettől a hónaptól mindennek változnia kell. Kezdem a telefonszámlám leredukálásával majd a tanulás intenzívebbé tételével. Remélem menni fog.

Szombaton Quimby koncerten voltunk Nyusszal ami szerintem nagyon jó volt. Teátrum előadás volt de én nem bántam hogy most az egyszer nem ilyen ugrabugrálós a dolog. Tegnapelőtt pedig megnéztem Évivel a Rekviem egy álomért c filmet. Életem egyik legjobb de egyben legmegrázóbb alkotása. Szerintem zseniális az a film, nagyszerű művészi képekkel, erdeti valósághű godolatokkal. És rádöbbent hogy sosem olyan az élet mint egy pohár tejszínhab. Ugyanakkor mégis valamiért érezhető benne hogy nem ez a hétköznapi nem jár így minden ember, de ha kicsúszik az irányítás a kezünk közül akkor már nemigazán van megállás a lejtőn. Néha én is így érzem hogy megcsúszom és nincsen fék, de hamar rájövök hogy azért én még korántsem szúrtam el az életemet.

Szóval azt hiszem pozitívabb hozzáállásra lesz szükség :)

Csőőőőőőő